Szarvashegyi Gábor vagyok. /Szarvi/
Úgy indult, hogy 6. vagy inkább 7-esek voltunk amikor Albi egyszer újságolta, hogy volt jégkorongon és, hogy milyen jó, mondom egyszer kimennék veletek ha lehet, lehetett
Na onnantól kb minden kedden a kisstadionban voltunk. Olyan hidegek voltak, hogy kb. az összes ruhánkat fel kellett venni amink volt. 2 zokni, 2 nadrág, 4 pulóver, kabát és így is szétfagytunk. Mikor hazaértem csak a cipőt vettem le és beültem a tv elé kiolvadni (a Guldenburgok öröksége végét még elcsíptem).
Amit Albi még kihagyott az a Jászberénybe érkező oroszok, 50-55 perceket játszottak félelmetesen. Ment a ruszkik haza rigmus a lelátón, mi még nem is értettük a politikai áthalást.
Aztán olyan is volt egy Jászberény elleni meccsen, / ha jól emlékszem/ hogy Orbán Gyuri a bot tollával beszúrt a felső sarokba, a spori meg gólt ítélt. Erre a Jászberény nem jött ki a 3.harmadra. A Fradi meg a „játszatok még” szurkolói kérésre elkezdett egymás ellen játszani, egyik kapuban Póznik Gyuri másikban Bán Karcsi, 3-4 ezer ember tombolt, óriási volt.
Aztán a Fradi majdnem megszűnt, a 2 fejér megyei csapat meg feljött. Megépült az újvárosi csarnok, szép is volt, barátságos is, jó büfé. Persze jártunk mi Fehérvárra is, de valamiért az Újvárosnak kezdtünk inkább szorítani, talán őket éreztük gyengébbnek és semlegesként inkább a gyengébbnek szurkolsz. Közben igen, interliga, majd ebel, ami tényleg egy nagy ugrás volt a magyar hokinak. Aztán itt vagyunk.
