Fodor Attila /Foe/
77-ben születtem Budapesten, elsőként a Balaton jegén, a kétélű felcsatolható koriban találkoztam, kb 5 évesen a jéggel, miközben Faterék a haverokkal jégkorongoztak… Azt hiszem mondhatom, hogy azonnal magával ragadott ez a sport. Játékoskarrierem csúcsát a Naplás tavi haveri mérkőzések jelentették. Szurkolóként sokkal többre vittem. Nézőként a még a 80-as évek végén, a Kisstadionban jártam először. Több döntőn volt szerencsém a BS-ben is jelen lenni, de válogatott mérkőzésen is szinte mindig ott voltam, legyen az C csoportos VB, vagy épp a szép emlékű PostaBank kupák.
Az igazi áttörés, amikor végleg ott ragadtam a lelátón, az a svájci világbajnokság volt. Azt követően éveken át minden VB-re elkísértem a Válogatottat. Kedvenc helyszínem a BS-mellett, Ljubljana, Tivoli. Kedvenc mérkőzésem a 2011-es Olasz-Magyar „VB döntő”, ahol sajnos hosszabbításban alul maradtunk 4-3ra a pizzások ellen, de szinte minden Válogatott találkozó örök emlék marad, köszönhetően nem utolsó sorban a világ legjobb szurkoló táborának.
