Európa elit hokijáról – szurkolói szemmel; SHL: Leksands IF –Luleå HF, Leksand, 2025.09.25.

Kedves barátaink költöztek ki bő 1 éve Svédországba és mikor hívtak magukhoz látogatóba már rögtön tudtam, hogy na hideg ide vagy oda, a „három koronásokhoz”, azért mindenképp szezonban kell mennünk! Szeptember végén még egész tűrhető is kint az időjárás. Magyar játékos sajnos már nem szerepel a (civilizált) Európa egyik legerősebb bajnokságában, ezért gyorsan elő a térképpel, melyik első osztályú klubbal rendelkező város is van barátainkhoz legközelebb? Leksand! Kis tóparti város Svédország közepén, mindössze kb. 17 000 lakossal. 1938-ban alapított sportegyesület hokiklubbal, előző 5 év alapján középcsapatnak mondanám, de kis mérete ellenére 4-szeres svéd bajnok (mind ’69-’75 közt), Hári 115, Gröschl 2 meccset húzott le korábban náluk. Átlag „random“ svéd kisváros, kis magyar vonatkozással is, pont jó lesz ahhoz, hogy kicsit belelássunk a svéd hokihétköznapokba! Végül 8-an mentünk, 2 egészen kis gyerekkel, ezért a „családi napos“, szombat délután 15:15-ös kezdetű meccs mellett döntöttünk, épp a címvédő Luleå ellen.  Ilyen korai kezdésű, családi napos meccsből, ha jól számoltam a 26 hazai alapszakasz meccsből legalább 5 van (és egyébként mindegyik alapszakasz meccsre már fix időponttal lehet is jegyet venni).
Bő 1 hónappal előre megvettem már a jegyeket, a 4 fős családnak kb. 5000 Ft/főre jött ki pályaközepéhez, magasra. Standard felnőtt beugró kb. 15 000 Ft-nak megfelelő svéd korona ugyanide, közvetítő kamera mellé (az idegesítő kb. 1000 Ft-os rendszerhasználati díj itt is volt…). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt lett volna 3-at fizetsz, 4-en mehetsz kedvezmény, csak ezt mi kicsit elszerencsétlenkedtük. Online vásárlás végén rögtön földobta a felület lehetőségnek, hogy akkor vedd meg, rendeld meg már most, hogy mit fogsz enni, inni. Nem családi napos meccsre kicsivel olcsóbb lett volna. Ennyit az előzményekről és akkor a személyes, szubjektív helyszíni élmények:

Meccsnap: hát nagyon régóta vártam! Várakozásaim szerint Európában ennél elitebb hokit nem igen látni, egyrészt játéktudásban, de ami legalább annyira érdekelt hagyományban, kultúrában.
A meccs előtti programok miatt kapunyitás már 12:15-től volt, mi bő 1 órával érkeztünk kezdő sípszó előtt. A 7500 fős Tegera Aréna előtt jó nagy parkoló, bejáratok előtt pedig már standok, sátrak, kb. minden szurkoló mezben, hazai, vendég vegyesen, a képek magukért beszélnek, de felsorolás szintjén néhány dolog:

Ebben a szezonban az 50 éves SHL miatt mobilkonténerben erről szóló mikro „kiállítás“ benne a bajnoki serleggel, ingyen Red Bull, újraélesztés oktatás, véradásra felhívás, jótékonysági gyűjtések, hokis ügyességi játékok, játékosokkal aláírás, fotózkodás, szintén kis mobil konténerben a gyerekek nem is az NHL csapatokkal játszhattak, hanem a hazai SHL csapatokkal küzdöttek egymás ellen, tap trailer, gyerekeknek továbbá: cukorkaeső (ez valami svéd szokás mindenféle közösségi eseményen), bűvész előadás, arcfestés, kabala (számomra ismeretlen okokból, ebből valamiért 2 különböző is volt.) Arénán belül voltak a klasszik pultnál kikérős büfék – képen a választék és az ár – illetve az épület egyik sarkában állandó jellegű kifőzde/étterem, meccsnapi menüvel. Büfé és kiszolgáló személyzet is sok volt, de a sorok így is elég nagyok, mondjuk tele is volt az aula, folyosók, kb minden.

Ekkor jött az első negatívum: pályára, nézőtérre se kaját, se italt nem lehetett bevinni, alkoholt ráadásul kimondottan csak egy erre leválasztott helyen kellett elfogyasztanunk. Sörválaszték és árak szintén képen. Mi a svéd sört választottunk, iható volt, bár a Krusoviceval jobban jártunk volna. Fanshop tele, óriási választékkal, gyors kiszolgálással.

Lelátóra érve meglepve tapasztaltam, hogy a székek párnázottak voltak! Érdekes koncepció, bár így már rögtön értettem hogy étel-italt miért nem lehet bevinni. Nálam ez inkább negatívum, választottam volna inkább a sört + rágcsát meccsközben, de korábban más arénákban már több hölgy ismerősöm is szóvá tette, hogy milyen rossz, hogy ilyen hidegek a székek, szóval nyilván ennek megítélését is emberre válogatja. Meccs előtt persze zene, fényshow, jumbotrone-ra is kiírt szöveggel az apropóhoz képest szokatlanul lírikus, de környékünkön ülőktől sok érzelmet kiváltó – gondolom saját – dal éneklése, lángcsóvák közt ordibálós bekorizás, hazai 1. sor bemutatás.

Meccs alatt kb. 99%-ban megállás nélkül ment a kapu mögötti állószektorban lévő hazai táborból a szurkolás, ez garantálta a jó hangulatot végig. Ami föltűnt és kicsit fura volt, nem ehhez voltam szokva, hogy a játékmegszakításoknál nem szólt/bömbölt a pörgős, hangulatfokozó zene. Nekem ez kicsit hiányzott, de Ersteből, Ice-ból tudom, hogy ez meg kimondottan zavar valakit, szóval ezt is inkább személyfüggőnek gondolom. Őszintén szólva magától a meccs színvonalától, tempójától kicsit többet vártam. Mindkét csapat sok hibával (eladott korong, rossz korongátvétel, fölösleges kiállítás a támadóharmadban, lesek) játszott és nekem a korcsolyázási sebesség sem tűnt eget rengetőnek, kis különbséget láttam IceHL-hez képest – bár nyilván full laikusként nehéz ezt megítélni. Illetve az is igaz, hogy legutóbb az IceHL-ben a tavalyi 99ers-Black Wings negyeddöntő 5. meccsén voltunk kint, közelebb is ültünk a pályához, szóval nehéz megítélni, összehasonlítani a kettőt, a PO azért tényleg más műfaj. Végén sajnos jött egy kis csalódás, 2-1-re ment a vendég északi csapat, a hazai Leksand kb. 2 perccel meccs előtt lehozta kapusát, amiből sajnos kaptak gyorsan egy gólt és ekkor a nézők, szurkolók nagy része szépen fölállt és elkezdett hazamenni – a táborból is! Aztán jött még egy üres kapura bekapott gól, 1-4 a vége és a végső sípszónál szerintem a szurkolóknak kb. már csak negyede lehetett bent. Sosem értettem ezt a „szurkolást“, meg hűséget, meg „tűzön-vizen“ mentalitás mellett, pláne amikor egész meccsen a játék képe alapján minimum egálban volt a csapatuk a tavalyi címvédő ellen.

Röviden összefoglalva: bár „különlegesebb“ alkalom volt a matiné jellege miatt, de a körítés, légkör, meccsen kívüli programok profi, 99%-ban beöltözött szurkolók, riválissal való látványos haverkodása, sörözése példamutató, aréna szolgáltatások profi, pályán a meccs fölvezetés szintén hibátlan, kb. zéró kötődéssel is hosszú percekig igazi Leksand szurkolónak érezhettük magunkat. És végül külön kiemelném még itt a pozitívumok végén, hogy egy nagyjából 17 000 fős város 7500 fős arénájában 7036-an voltak kíváncsiak a meccsre. Az említett számomra szubjektív negatívumok mellett, 2 amit objektíve is negatívumnak mondanék, hogy ugye a sört csak kijelölt helyen lehetett fogyasztani, illetve ez, hogy a szurkolók többsége a végső sípszó előtt elhagyta a nézőteret, csak mert 2 gólosra nőtt a különbség bő 1 perccel a vége előtt… Nem tartom fairnek, sportszerűnek.

Epilógus: meccs utáni városközponti egyetlen étteremben a vendégek 90%-a meccsről jött – szintén leksandi, luleåi együtt, duma, sör, röhögcsélés egymással, hatalmas kivetítőn pedig ment egy másik svéd bajnoki közvetítése. Milyen szép is volt!

Ennyit magáról a meccsről, de még 1 kis színest azért megosztanék még a svéd hokikultúra kapcsán: Annál a kis kb. 7.000 fős városkában ahol megszálltunk és barátaink laknak, elmondásuk szerint: igen télen tényleg hónapokra befagy az ottani tó, havat letakarítják és kb minden nap megy a hoki (és más jeges sportok), az meg, hogy egy ekkora településnek a foci és atlétika pályája mellett jégcsarnoka is van az kb. alap.

Szóval nagyon más világ hokis szempontból (is), jó volt ebbe kicsit beleszimatolni, az meg külön öröm, hogy még + 4 felnőttet és 2 egész kicsi csöppséget „eltudtam vinni“ meccsre és őszintén remélem, hogy vissza is térnek kint is, de pláne itthon! 😀 .