Kedves Olvasó!
Ha emlékeznek még, karácsonyi ígéretet tettem, hogy korizom egyet sok év után, valamint kimegyek egy helyi hokimeccsre. Töredelmesem be kell vallanom, hogy ezidáig, egyiket sem teljesítettem. No, de vasárnap a felét sikerült kipipálni. Mivel írok és egyben is vagyok, nem a korcsolyázás volt a megvalósult fogadalom. Sajnálom. Az is az igazsághoz tartozik, hogy most is egy kisfiú kedvéért sétáltam el a jégcsarnokba. Pár héttel ezelőtt egy helyi cserecsoportban felajánlottam néhány műanyag poharat. Tudják, azt, amiben a sört lehet venni Fehérváron. Egy anyuka jelentkezett a dolgokért és mint kiderült, a kisfia itt hokizik az érdi csapatban. A minap ismét találtam néhány apróságot és megkerestem a hölgyet. A csarnokban beszéltünk meg találkát, mivel Levinek 11-kor volt meccse. (Akiről szó van, Szabó-Vágola Levente, U8-ban játszó fiúcska.) Sajnos Levi meccsének csak a végét láttam, de egy jó kötésű, korához képest jó fizikumú, helyes kis 13-as játékost láttam a jégen. Sok sikert és kitartást kívánok neki!
(Ő Levi, bár olyan gyorsan lekorcsolyázott, hogy nem értem utol a fényképpel.)
(Így tolja le a pályáról egy 8 éves a kaput meccs után. Egész testét beleadja.)
Nos, ha már ott voltam, elhatároztam, hogy megnézem a Kárpáti Farkasok- SZJA, U18-as magyar bajnoki, 2. meccsét. Tudtam, hogy az első meccset mi nyertük, kíváncsivá tett ez a tény. Míg vártam a kezdésre, persze körülnéztem alaposabban, tudják, úgy női szemmel.
Folyamatosan téma, így nálam is, a büfék kínálata. Nos nem azért, hogy haza beszéljek, de amit itt láttam az igazán irigylésre méltó lehet más csarnokoknak is (Mindez 280 nézőnek ). Nagyon készségesek voltak a büfések, megengedték, hogy lefényképezzem a standot, sőt az úr átvette a telefonomat, hogy a pulton belül megörökítse a meleg ételek látványát. Köszönöm nekik! Becsatolom a képeket, amelyek sajnos nem nagyon jó minőségűek, de visszaadják azt az infót, amit közölni szerettem volna.
Még egy apróság. A büfé előtti területen, ahol ülve lehet fogyasztani, volt egy asztal, amin ránézésre is a jégmamák által készített sütik, pogácsák voltak elhelyezve és onnan a „család” tagjai csipegethettek. No ezt már nem volt bátorságom lefotózni, de ilyet nem láttam még sehol.
Ahogyan olyat sem láttam rátérve a meccsen történtekre, hiszen mégis ez volt a fő napirendi pont, hogy a hazai játékosok egy első emeleti helyiségből, jó 20 db vaslépcsőn érkeztek a cserepadhoz. Korcsolyában, már ez egy jó teljesítmény lehet!
Magáról a mérkőzésről írtak már a szakemberek, megjelent a jegyzőkönyv meg aztán úgysem tudom megjegyezni a neveket, perceket. Ami megmaradt az eseményekből és amit látni engedett a nézőtér sajátságos helyzete, azt röviden össze tudom foglalni. (Sajnos a lelátó szerintem nem túl szerencsés kialakítású. Csak az egyik oldalon vannak székek két sorban. A széksorok között feltűnően nagy a hely, ennek következtében az első sorban állnak a nézők és kihajolnak a pálya fölé. Gyakran két sorban is állnak, így a második sorban nézelődők állva sem látják pálya hosszának 1/3 részét. Valamint, mivel álltunk, a második sor mögött folyamatosan valaki közlekedett, (a folyosó helyett), gyerekek szaladgáltak. Ez számomra zavaró volt.) Arról nem is beszélek, hogy ez egy meglehetősen hideg csarnok, már a 2. harmad végén majdnem feladtam. De nem. Sajnos a csapatnak nem hoztam valami nagy szerencsét hiszen 1-4 lett az eredmény, viszont én, a laikus szememmel is láttam igazán szép dolgokat a Farkasoktól. Felnőtteket megszégyenítő ütközéseket, bátor harcokat, jól kivédekezett kettős emberhátrányt. Jó iramot mindkét csapattól, sajnos ez nálunk a harmadik harmadra elfogyott, ezért is lett ez az eredmény. Ahhoz képest, hogy ezek a fiúk még nagyon fiatalok, jó fizikai állóképességgel rendelkeznek.
Nagy lépést tett ez az egyesület az eltelt 5 év alatt a csapatépítésben, nevelő munkában. Jót tettek a város sportéletének, az összes érintett közösséggé kovácsolásában. Itt voltak apukák, anyukák (mellettem egy anyuka megszoptatta a kisbabáját minden feszengés nélkül), lelkes nagymamák, osztálytársak, szomszédok és sok-sok kisgyerek, akik ott maradtak a saját meccsük után. Eszegettek, beszélgettek, és önfeledten szurkoltak. (Volt is ebből kisebb galiba, mert az is behallatszott az internetes közvetítésbe, aminek nem kellett volna)
Köszönöm a délutánt!
Hajrá Farkasok (is)