Nashville Predators-Winnipeg Jets 2-1
Elindultam egy túrára, a célállomás Columbus, Ohio államban és gondoltam az úton keresek hasznos programokat aminek első megállója lett Nashville.
Az aréna a belváros kellős közepén a Broadway-n helyezkedik el, bárok és megannyi étterem, szórakozóhely mellett. Az idő nagyon kegyes volt, vagy 8 fokkal az átlag felett van, szóval én sem fagyok halálra. A csapat nem szerepel túl jól alulról a harmadik ami különösen meglepő a free agency tükrében. Ugye ide került Stamkos, Skjei (ő ugye Carolina játékos volt azelőtt, szóval neki szurkolok), de ez jó a pénztárcámnak, mert már 32 dollárért bejutok a meccsre. Nem meglepően félház sincs, ami szomorú mert az aréna szép, de ez Amerika, nem nagyon van klub hűség. Értem ezalatt, hogy ha jó a csapat mindenki akar jönni és képesek fizetni 100-150 dollárt is, hogy lássák, amikor rossz a szezon akkor pedig szinte ingyen bejutsz.
A meccs erősen gyenge színvonalú, ami meglepő, mert a Winnipeg 87 ponttal vezeti az NHL-t, de nincs az a macska-egér harc a jégen, sajnos a Jets lesüllyedt a Preds színvonalára. Igazándiból 5 perc hoki van a második harmad végén, amikor a Nashville kivédekezik egy kettős hátrányt. Ez feltüzeli a publikumot szóval végre valami történik, majd a maradék idő szépen lecsordogál és vége …
A szünetekben miután a „Music Cityben” vagyunk egy élő banda húzza a nótát és szenzációs a produkció mégis csak a country,blues hazájában vagyunk. Ha őszinte akarok lenni a szünetek jobbak voltak, mint a meccs. A büfé árak sztenderd NHL árak, 10-15 dollár egy sör és 10-15 dollár egy étel.
A meccs vége után meg bevetem magam az éjszakába, majd másnap reggel még visszatérek hogy a világosban legyen egy fényképem az aréna előtt álló Pekka Rinne szoborral, aki 16 évet húzott le Nashville-ben és 2018-ben (talán 17) rángatta ezt a csapatot a Stanley Cup finalbe.
A kép sikerül és indulok Cincinnatiba, de arról legközelebb …
Az élménybeszámolót köszönjük Nagy Mikinek.
