Tudom, nem illő dolog, ha az ember arról beszél, hogy adakozott valahol, valakinek.
Ez az év végi írásom, most nem is szorosan a jégkorongról, inkább a karácsonyról és az érzéseimről szól.
Érdi lévén, olvastam a helyi hírekben, hogy a Kárpáti Farkasok karácsonyi adománygyűjtést szerveznek. Úgy döntöttem, hogy az idén nekik is készítek össze pár apróságot, amit a többivel együtt a rászoruló családoknak osztanak szét.
Miközben azon gondolkodtam, mit is tegyek a csomagba, eszembe jutott egy kedves történet a közelmúltból.
Gyakran szoktunk sétálni „Drága jó Lajosommal” a csarnok felé. Így volt ez egy késő őszi délutánon is. Nem a főbejárat felől, hanem a hátsó oldal felől közeledve, a kinti lőpadon gyakorló fiatalemberre lettünk figyelmesek. Nem hazudtolhattam meg magam, odamentünk, beszédbe elegyedtünk vele. Bár nem hatalmazott fel, de leírom a nevét Szentandrássy Noel az U-18-as csapat játékosa volt.
Mint kiderült, Ő Dunaújvárosból jár Érdre edzeni, én meg Dunaújvárosból költöztem Érdre.
Milyen furcsa véletlenek vannak. Ezen „közös kötődés” kapcsán beszélgettünk sok mindenről abban a 15-20 percben. Volt „szakmai” segítségem, bár elismételni nem tudom mit mondott pontosan, de mesélt a kezdetekről terveiről és a soron következő meccsekről. Lelkesen, őszintén, fiatalos hévvel. Egy kedves, barátságos, intelligens sráccal álltunk szemben.
Mielőtt elköszöntünk volna, viccesen megjegyeztem, hogy szívesen „megfoltozom” a kapu hálóját, mert ahányszor betalált, a korong annyiszor az uszoda hátsó kertjében landolt.
(Bár ez viccesen hangzik, akár igaz is lehetne, magamat ismerve.)
Míg leírtam ezeket a sorokat, arra gondoltam, hogy eddig még egy meccset sem láttam végig a saját városom jégcsarnokában, de karácsonyi fogadalomként ígérem, pótolom.
Aztán előveszem a korcsolyámat is így 5 év után, talán nem hasalok túl nagyot.
Ha jövőre is írok, akkor nem törtem össze magam!
Addig is köszönöm, hogy olvassátok az írásaimat és így foglalkoztok a KISLES-sel is. Örömömre szolgál! Gondolkodom sokkal érdekesebb témákon is, így a magam stílusában.
Idénre megkíméllek Titeket magamtól!
Kívánok minden kedves ismerős és ismeretlen barátomnak, olvasómnak:
Boldog, békés karácsonyt! (női szívvel, az egyik angyal)