Ma a CHL meccs után egy ICEHL összecsapásra látogattam el az Alba Arénába.
A legutóbbi álsajtósságom elmúltával, mint átlag néző ültem be a bérletesek táborába, nem bérletesként.
Első pozitív élményként ért a tény, hogy valószínűleg megfogadták legutóbbi kritikámat (gondolom nem ez lehet a háttérben), de a hangosítás lényegesen javulni látszik.
Már értettem a bemutatást, miközben kibújtak a játékosok az ördög szájából.
S bár nagy volt az aggodalmam a kezdés előtt 15 perccel a nézőszám tekintetében, a sípszó elhangzása kor már nagyon szép számban ültünk a helyünkön és szólt a harsány, lelkes bíztatás.
Apropó, ördög! Régi jó szokásomhoz híven még az előcsarnokban megtapogattam, megölelgettem az ördög „kabalaállatot”. Részletekbe menően elmagyaráztam neki, hogy kell a KISLES-nek egy fotó róla és rólam, valamint, hogy természetesen, ha írok erről a mai napról, feltétlenül olvassa, nézze azt meg. Okosan nézett a ragasztott szemeivel, kezet fogtunk, meglapogattam a kitömött műanyag vállát és akkor döbbentem rá, jutott a fejembe, hogy hiába volt ez a tanító nénis magyarázkodás, hiszen Ő nem válaszolhat pozíciójánál fogva. Mindegy, a kép elkészült.
Szóval, kibújtak a játékosok onnan és úgy, ahogyan azt a koreográfia szerint kellett nekik, miközben az árva villachiak kisomfordáltak az oldalajtón. Ez nekem kicsit vicces!
Hogy beszéljek a játékról is. Az első hazai gólhoz 3 percre volt szükség, majd az iram megmaradt, de az ötletesség szerintem alább hagyott., így volt módom kedvenc időtöltésemhez a nézelődéshez, ismerkedéshez. Közreműködtem egy korong nézőhöz juttatásában, egy gyerek párnáját is gondnokságom alá vettem, szóval csacsogtam, locsogtam és lényegtelen dolgokon gondolkodtam. A lényegeseket majd megírják a szakavatott újságírók.
Amikor a TV-ben nézek egy meccset, azt szeretem, amikor a mezek színei ordítanak, visítanak, csalogatják a szememet, hogy nézz ide, itt vannak az érdekes dolgok. Ez a meglátásom megint csak a lényegtelen kategóriába tartozik, de feltűnt ismét, hogy a fehérváriak meze mennyire nem jól mutat a jégen. A fehér a fehéren olyan unalmas. Jó a kék is egy szín, de hideg, jelentéktelen. Tudom, a csapat színek, meg minden, de azért mégis.!
A második harmadot is eltöltöttük valahogyan jó kis mustáros hot-dog -sör szagának keverékében. Nem tudom az előttem ülők hányat ettek meg, de csak a szagokra emlékszem.
Ja és a második gólunkra, amelyet az egyik kedvencem, Magó lőtt. Azért itt látszik, hogy hiába mennyi idős az ember, ha viszi a lelkesedés, és a megannyi tapasztalat is a puttonyában van.
Aztán a második harmad szünetében eszembe jutott valami. Amikor leültünk a helyünkre és még nem kezdődött el a játék, megütötte a fülemet (a vadászkutya fülemet) a mögöttünk ülő két sporttárs beszélgetése. A KISLES-ről beszélgettek. Hogy pontosan mit, azt nekem meg kellett tudnom, ezért beszédbe elegyedtem Zoltánnal, akinek különös ismertetőjele a jelvényekkel díszített sildes sapkája. Ha látjátok ezt a sapkát, biztosak lehettek benne, hogy alatta Ő van.
Kérdeztem, hogy szokta-e nézni az adásokat, milyennek tartja azt, mit kedvel és mit nem benne. Rendkívül kedves és készséges volt velem, az ismeretlen kíváncsi fáncsival. Azonnal összetegeződtünk. Kicsit fel kellett fednem magam, hogy én vagyok a „Női szemmel”, hogy értse, mire ez a hirtelen kérdezősködés, érdeklődés. Megosztom kutatásom eredményét!
A műsor jó, hiánykitöltő a maga nemében. Kedveli a fiúk stílusát, humorát, közvetlenségét, becsüli a sok energiát és munkát, amivel készülnek hétről hétre szabadidejüket áldozva.
Negatívumként említette, hogy ha éppen nem látta valamelyikük az adott meccset vagy nem emlékszik pontosan adatokra, inkább kerülje a róla szóló kommentálást, mert a rossz, pontatlan infó zavaró.
Megnyugtatott, hogy a néha negatív véleménye ellenére is népszerűsíti, promótálja a barátai körében a műsort. Kedveli, örül, hogy vannak és további sok sikert kívánt a 3 (néha 4) fiúnak.
Nagyon jó volt vele beszélgetni, ahogyan mesélt a gyerekéről, akibe már oltogatja a hoki szeretetét. Kedvelem az ilyen spontán, érdekes találkozásokat. (Párom szerint én a villanyoszloppal is tudok beszélgetni és én ezt élvezem.)
A játék közben folytatódott, jól álltunk, az ellenfél kicsit felpaprikázódott a vereséget szimatolva, ezért aztán lett több bunyó, tömegjelenetek. Egy vendég játékost eltalált a korong és kisebb vérfürdőt hagyva maga után hagyta el a pályát. Rövid idő múlva, tamponált orrlyukakkal ismét harcra készen tért vissza.
A lényeg, hogy Hydro Fehérvár AV19 – Villach , 2:0 ide.
Még annyi minden jár a fejemben, de hagyni kell legközelebbre is néhány agyament, kificamodott gondolatot.
Jó este volt, sok élmény, jó emberek, jó hangulat és láttam egy nyertes meccset.
Gabi