CANES 5K RUN, 33 perc 35 másodperc 2024.09.22 Raleigh NC
Sokat gondolkoztam,hogy írjak-e erről az eseményről, de annyira pozitív lett az egész és ti is mindig beszéltek a szurkolók bevonzásáról, marketingről, brandingről. Ez pedig szerintem egy tökéletes példa hogy kell ügyesen, nem „túl nagy” munkával megmozgatni a szó szoros és átvitt értelmében az embereket. Szóval amiről ma írni fogok úgy kapcsolódik a hokihoz hogy részt vettem a Carolina Hurricanes 11th Annual Charity 5k run-on.
Szuper jó kezdeményezés már az első nap feliratkoztam befizettem a 65 dolláros nevezési díjat ami lehet picit borsosnak hangzik, de az North Carolina-i gyermek kórháznak ment a díj és cserébe kapsz egy pólót, egy matricát, egy névre szóló rajtszámot, a futás végén egy ingyen reggelit és egy ingyenes hazai meccs jegyet (azt hiszem 5 hazai meccsből lehetett választani) szóval igazából szerintem nagyon jó az ár/érték arány.
Ezúttal kocsival mentem, levezettem az 550 mérföldemet, aludtam 5 órát és máris reggel 7 óra volt a verseny napja … Korábban indultam neki a napnak, mert át kellett vennem a csomagom. Mire odaértem már felállították a színpadot, ugrálóvár, különböző játékot, fényképezési lehetőségek és a DJ már nyomta is a zenét. Az emberek lassan szállingóztak, a verseny csak 8:30-kor kezdődött, de aztán olyan 7:45 fele szerintem olyan 2500-3000 ember várakozott már. Fiatalok, idősek, családok babakocsival, profi futók, lányok-fiúk vegyesen. (Persze mindenki valamilyen Canes cuccban.) 8 óra fele a 2 hazai riporter (aki a meccseket közvetíti és hihetetlenül népszerűek) megkezdi az emberek hangulatának a felemelését, elmondják, hogy a leggyorsabban most fogyott el az összes hely a futásra, majd egyenként szólítanak úgy kb. 10 játékost. A legtöbben most nyáron jöttek, mert nagy volt a jövés-menés a Carolinánál. Mindenkiről kicsi info, majd Seth Jarvis érkezik utolsóként. Ő ugye most hosszabbított, nagy üdvrivalgással fogadták az emberek, persze lefújták az ilyenkor általános köröket, hogy mindent megteszünk a győzelemért és a többi és a többi.
Rengeteg önkéntes vigyáz, hogy mindenki jól érezze magát, majd elrajtol a verseny. Iszonyatosan jó látni, hogy mennyi embert megmozgat az esemény. Az én célom az volt, hogy babakocsival ne előzzenek meg. Ugye rengetegszer voltam már itt, de most először futok és ugye a pálya az aréna körül van kijelölve benne 2 nagy kaptatóval szóval mire beérek kellemesen elfáradok. Mindenhol asztalok, vízzel, gatoraddel, banán, narancs és protein szelet, majd beállsz egy hosszú sorba és megkapod a meleg reggelit. Utána rögtön indultam vissza a verseny után, mert még egy közel 10 órás út van előttem míg hazaérek. Összességében iszonyatosan jópofa dolgot hoztak össze, talán a legjobb benne hogy próbálják formálni a közönséget, közösséget mindezt egy szuper buli formájában, tökéletes futó időben, tökéletes önfeledt hangulatban, amiért megérte 1100 mérföldet vezetni. És a végére csak hogy mennyire voltak olyanok is akik nagyon komolyan vették, a győztes idő 16:52 másodperc volt (az enyém, ahogy az alcímben látható).
Az élménybeszámolót köszönjük Nagy Mikinek.
