Mióta megcsináltátok ezt a lehetőséget, hogy lehessen beszámolót küldeni vártam erre a napra…
Tudtam volna sok múltbéli meccsről írni, mint a 2019es Eastern Conference Final a Boston ellen vagy a fura Covidos időkről, amikor 2 jegyet kellett venni és a melletted levő 2 szék üres volt, vagy a 2023-as Conference Final a Florida Panthers ellen, de olyasmiről akartam írni ami azután történt, hogy kitaláltátok ezt a szuper ötletet.
Szóval nem is lehetett volna jobb meccset találni, mint ezt. Raleigh igazi hoki várossá nőtte ki magát az elmúlt években. A 2009-es Detroit Red Wings elleni Eastern Confernce Final után 10 évig bele sem szagoltunk a playoffba amíg ki nem nevezték Rob Brind’amourt, a korabbi játékosunkat vezető edzőnek és azóta a csapat minden évben szerepel a playoffban. De vissza a meccshez, szóval pici nehézségek árán tudtam jegyet venni ugyanis, hogy megtartsák a hazai pálya előnyét csak North Carolina-i és West Virginia-i címmel regisztrált bankkártyával lehetett jegyet venni, de egy két telefon hívás után a guest service munkatársa mindenben segített, rá később visszatérek. Szóval nagyszerű tavaszi idő és a trade deadlinenál sikerült mozgásoknak köszönhetően talán a legerősebb csapat amit én valaha láttam játszani, várt rám ezen a napon (persze lent voltunk 0-3-ra a Rangers ellen szóval lehet mégsem voltak olyan jók). A stadion régi, de pont most fogadtak el egy felújítási tervet, ami 2026-ra teljesen megváltoztatja nem csak az arénát de a környéket is.
A podcastekben mindig a marketing mellett kardoskodtok, itt nem csinálnak semmi különöset de mindig van 1-2 dolog ami újdonság különösképpen a meccs előtti időben. Ezúttal tradeing kártyát csináltak neked, erre is utaltam a címben, továbbá kesztyűt, botot, sisakot mindent biztosítottak és már készült is a fénykép. Emellett volt itt már virtuális locker room aminek tagja lehettél és megannyi szuper emlék. Szóval visszatérve a guest servicere, a meccs előtt is vannak kioskok ahol jelen vannak a munkatársak próbálják a következő szezon bérleteket értékesíteni én oda sétálok a legközelebbihez érdeklődni hogy átadnának-e egy üzenetet Mattnek, a fiúnak aki nekem segített, ám mit ad isten ő az akihez odamegyek, nagyot nevetünk én persze tovább hálálkodom, majd búcsúzásnál a Let’s go Canes felkiáltással búcsúzunk .
Bent minden széken egy pici törölköző amit lóbálni kell. Aki látott már NFL meccset az tudja a Steelerstol fakad ez a dolog a terrible towels, rajta a pontos dátum és az arra a playoffra felhúzott szlogen ebben az évben a CauseChaos volt a jelmondat. Persze 18 000 ember a lelátón egy két NY fan is, szóval azért csak ki lehet a rendszert játszani valami módon. A meccs fantasztikus már az első harmadban háromszor robban az aréna elképesztő a hangzavar, garantált a hallássérülés, de hihetetlen az érzés ami elfog, hogy itt vagyok itt lehetek. Persze a Rangers az Rangers, szóval visszakapaszkodtak a meccsbe 3-3-ra. Kevesebb mint egy perc volt hátra amikor emberelőnyt kaptunk. Az egész párharcban azt hiszem 0/13 volt a kihasználás, de Brady Skjei néhány másodperccel a vége előtt bevágta. Nem hittem el, szerintem a szeizmikus merőleges kiakadt, a közelben hihetetlen a hangrobbanás az örömtől, annyi high five van ki osztva a körülöttem lévőknek hogy már nem is számolom és persze nem ismerem egyiket sem csak itt mindenki Caniacs és hihetetlen az öröm .
Egy pici érdekesség a végére. Vannak playoff poharak amiket megtudtál venni, de csak ha sört ittál, én meg nem iszom szóval egyszer vettem egyet 2019-ben de azután sajnáltam a 15-18 dollárt kiadni erre, de gondolom nem csak én voltam így ezzel, mert idén már szuvenírként is meg lehetett vásárolni 6 dollárért .
Az élménybeszámolót köszönjük Nagy Mikinek.
