Élménybeszámolók

Summer Exposure Combine 2024

Idén már másodszor rendezték meg hazánkban ezt a – mondjuk úgy fejlesztő és teszt – tábort játékvezetők számára. Tavaly, az első alkalommal is ott voltam és akkor interjúkat is készítettem, amit ide kattintva meg tudtok nézni!

Hogy ne írjak blődségeket, itt idézném az eredeti weboldal leírását. https://www.reflife.hu/ „A tábort azzal a céllal hozták létre, hogy fejlesszék a világ minden tájáról érkező jégkorong játékvezetők készségeit és tudását„ Ezt a 4 napot zebra (és magyar hoki) szinten is felfoghatatlanul magas rangú és mérhetetlen tapasztalattal rendelkező szakemberek irányítják, amely nem kevesebb mint 17 országból fogadott idén játékvezetőket.

Szóval a záró napra érkeztem – csak úgy mint tavaly – amikor is a négy csapatra osztott játékvezetők egy mini tornán játszanak egymás ellen (de erről picit később). Megérkezve az Óbudai Jégcsarnokhoz a rekkenő hőségben, hatalmas molinókon is látszik, hogy NHL-es közreműködésű rendezvény van a helyszínen. Gebei Péter -főszervező- mint mindig sürög forog, de az arcán a hatalmas mosoly jelzi, minden rendben. Mondhatom -nem kis büszkeséggel-, hogy barátilag üdvözöl és a délelőtt folyamán rengetegszer köszönte meg, hogy ott vagyok, hogy a Kisles is beszámol az eseményről. István (Tóth István játékvezető, aki tavaly még a pályán vett részt a táborban, idén pedig, mint rendező segédkezik) büszkén vezet körbe a csarnokban, és mesél, hogy mi is zajlik egy ilyen eseményen.

Kezdésnek meg kell csinálni a teljes NHL-es fizikai felmérést. Ha elbuksz, mehetsz haza… Persze itt nem, de a Buffaloi NHL edzőtáborban azonnal kuka az éved, ha nem teljesítesz. Az NHL játékvezetők erőnléti edzője Dave Smith, meglett kora ellenére is minden gyakorlatot bemutat, sőt végig csinál(!)… István mesélte, hogy a világ legtermészetesebb dolgaként csinál például egykezes húzódzkodást. Láttam napozni a csarnok előtti babzsákokon… hát hölgyek és urak, elképesztő fizikum, 60 felett is.

Mivel a Sport TV stábja, Galuska és Haraszti Ádám, végig forgattak az eseményen és rengeteg interjút is készítettek, én úgy éreztem, hogy felesleges ugyan azokat a kérdéseket feltenni.
Talán érdekes lett volna még Tom Masters-sel beszélgetni, aki az NHL játékvezetők videóiért felel (értsd úgy, hogy amit Te látsz a neten azt Ő végig nézte és kiengedte), de ez alatt a 4 nap alatt is folyamatosan videózott és a záró értekezletre is készült egy pár perces montázzsal, így Őt nem tudtam, nem akartam zavarni. Majd legközelebb 😊

Tökéletesen elő van készítve egy ilyen eseményen minden. Hiába no, az NHL az bárhol jár, nem engedi meg magának, még az olyan apró bakit sem, hogy ha esetleg egy mikrofon megadja magát, akkor csend legyen… hiszen eleve kettő működik egyszerre. Komplett mini stúdió áll rendelkezésre, mindent rögzítenek több kamerával, legyen az elméleti oktatás, a metodikai központban zajló fizikai tréning, vagy akár a jégen tartott edzés. Korcsolyatechnika, helyezkedés, elmélet és gyakorlat, négy igen intenzív napba sűrítve, NHL szinten.

Hogy ezen felül miért éri meg az ezer eurót kipengetni? Mert nem csak oktatnak az instruktorok, hanem árgus szemekkel figyelnek is. Folyamatosan zajlik a kiválasztás. „Milyen kiválasztás?” kérdezhetitek… Nos, nem kevesebb a tét, mint, hogy aki kiemelkedően teljesít, az jöjjön bárhonnan is, meghívást nyer az NHL Buffalo-i játékvezető táborába! Ez kb olyan lehetőség egy zebrának, mint amin legutóbb Papp Kristóf szerepelhetett játékosként. Sőt idén a DEL játékvezetői testület vezetője is jelen volt és figyelt. Mondjuk a DEL sem egy rossz lépés egy fiatal játékvezetőnek. Besenyei Áron előtt egy ilyen kapu nyílhat ki. Hogy nagyjából milyen profi is a DEL, azt Pálkövi Zsombor mesélte el nekünk egy KétvonalasLes alkalmával.

Buffalo ide, NHL oda, azért a plüss sárkány mindent visz. Minden résztvevőnek a legnagyobb élmény az utolsó nap délelőttjén zajló mini torna. Ahol a sporik 4 csapatra osztva játszanak meccseket. Aki pedig nem játszik az vezet. Méghozzá harmadonként új vezetőbírók és vonalzók próbálják kordában tartani az indulatokat. Aki egy ilyen meccset megnéz, az rögtön rájön, hogy mennyire más játékosként, zebraként vagy nézőként egy hokimeccs. Itt is olyan kemény, vérre menő küzdelem van minden korongért mint bárhol, ahol bedobják a pakkot.

A technikai stáb profi hangulatot kölcsönöz, hiszen a játékmegszakításoknál szól a zene, a gólnál pedig hallatszik Fecó hangján, hogy „Goal for Team Blue, Scored by number 34” /Andrei Karenka #34. Akiről megtudtam, hogy u18ig cseh válogatott játékos volt, de volt itt, játékosként AHLig jutó Zebra is/. Szóval minden olyan, mint egy igazi meccsen. Meglepő is lehetne, de mégsem az, hogy a játékos bőrbe bújt zebrák ugyan olyan hevesen (ha nem még hevesebben) reklamálnak, ütik a palánkot, csapják oda a botot a jéghez, egy-egy tévesnek vélt ítélet, elnézett les, vagy nagyvonalúan tovább engedett akasztásnál, mint egy normál meccsen.

Mindezt úgy, hogy lehet, hogy fél órával ezelőtt még a csíkos mezben Ő nézett el egy akasztást. Komoly csata ez ahol a győzelem élménye mellett a győztesnek járó trófea egy plüss sárkány. A döntőben a Kékek a zöldek ellen játszottak. A rendes játékidő döntetlennel, 4-4-el zárult, majd a hosszabbításban a kezdő bedobást követő pillanatban máris egy gáncsot fújt az aktuális spori. Retye meg is jegyezte, hogy egy döntő hosszabbításában egy ilyet befújni… 😊.

Végül a hirtelen halált nem a fent említett, hanem egy másik büntető döntötte el (nem két perces kiállítás, hanem büntető következett minden befújt szabálytalanság esetén!) a kékek javára. Ezután következhetett a megérdemelt ünneplés.

Az egész annyira profi és élménnyel teli, hogy pár óra ottlét is egyik ámulatból a másikba ejt. Igazán kedvem lett volna korit húzni és bemutatni a világ legbénább koszorúzását is akár, csak hogy egy jégen lehessek velük. Még akkor is igaz ez, ha mondjuk legközelebb én is, olyan hevesen fogok reklamálni a lelátón, egy elnézett les miatt.

Peti elmondta már délelőtt nekem, ami azóta már publikus is, hogy három fiatal is lehetőséget kap a Buffaló-i táborban részt venni az Óbudán mutatott teljesítménye okán. Hatalmas büszkeség, hogy egyikőjük Gebei Gergely!!! Büszkék vagyunk mindig amikor egy kis magyar siker születik… Várjunk csak! Kis magyar siker? Neeem, ez óriási siker, hatalmas eredmény. Gergely minden(!) fizikai és elméleti teszten a legjobban végzett és ezek szerint a jégen is a legjobbak közt teljesített. Gratulálunk tehát a kiválasztottaknak és sok sikert, hatalmas élményt és rengeteg tanulást kívánunk.

Szóval egy szuper rendezvény és remek tanulási lehetőség a magyaroknak is, akik részvételéhez az MJSZ is támogatást nyújtott! (és ez jó!) Persze hiába írom én itt le ki is az az Al Kimmel, rajtad kívül aki ezt olvasod, senki mást a magyar médiában nem érdekel!Szeretném megkérdezni, hogy vajon miért van az, hogy a világ legnagyobbjai itt járnak hazánkban és mindössze a SportTV és a KISLES az aki megjelent Óbudán? Se NSO, se Blog, se Index, se senki.

Nekem büszkeség, hogy ott lehettem, örülök, hogy írhattam róla, boldog vagyok, hogy ezt elolvastad… Mert igazán jó volt látni, hogy MINDENKI MOSOLYOG…

Az eseményen készült minden fotó és videó megtekinthető ezen a linken!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük