
SIKER, PÉNZ, CSILLOGÁS
Ismét a nyugati part felé vettem az irányt, ezúttal Las Vegas volt a célállomás. Másodjára jártam itt, tavaly egész pontosan azon a keddi napon érkeztem amikor a döntő 5. meccse volt (a legolcsóbb jegy amit akkor találtam 1400$ volt olyan helyre, ahol nem a lelátón nézed, hanem egy bárban ülsz az arénában és tv-n nézed a meccset) amit be is húztak és megnyerték a Stanleyt. Persze Vegas most is elkéri az árát, az étel szuper minőségű talán a legjobb az USA-ban, de egy főétel valahol 60-80 dollár egy étteremben, a gyorskaja is kb. 15-20%-kal drágább mint máshol, a szállás elfogadható áron van, de nagyon változó színvonalú. Még a Stripen belül is hihetetlen minőségbeli különbségek vannak, a Circus Circust ajánlom elkerülni de az ott levő adventure dome iszonyat móka. Két szuper hullámvasút az egyiken 2 loop is van a világ egyetlen indoor hullámvasútja, de 60 dollár a napijegy. A tömegközlekedés szuper és biztonságos, de a Stripen járó buszt (Duece) nem ajánlom mert legtöbbször iszonyat dugó van. A napi jegy 5 dollár.
Akkor térjünk is vissza meccsre … Nagyon szép az aréna ugye 7 éve adták át, apróságokra is figyeltek mint például a mozgólépcső is a csapat színeiben pompázik. Természetesen az összes kaszinó neve feltűnik a jégpálya körüli hirdető felületen, illetve maga az egész Strip is egészen pontosan annak a skylineja is megjelenítődik egy hatalmas felületen. Nagyon jó a téma amit kitaláltak, a csapat neve a Lovagok tehát az arénát is Fortressnek, tehát erődnek hívják (és építettek is egy kis erődítményt az egyik szektor mögé), az ajandékboltot pedig Armorynak hívják talán fegyvertár a legjobb fordítás. Az aréna meglepően kicsinek tűnt, de a szurkolók lelkesek voltak, többször maguktól is elkezdtek szurkolni, de persze mint mindenhol máshol itt Amerikában a speaker lelkesítésére kezdenek hangosabbak lenni. Az igazat megvallva sokkal nagyobb showra számítottam mégiscsak Vegasban vagyunk, de csak a szokásos, sajnos teljesen átlagos itt mindenhol megszokott körítést láttam. Ugye a meccs jónak ígérkezett a Pacific Division első és harmadik helyezettje játszott, de a Vegas hamar elrendezte a meccset amikor a Vancouver pedig visszajött volna a Knights rögtön megölte a momentumot egyszer 20, aztán 26 másodpercen belül válaszoltak. A meccs jegy 109 dollár volt az, de egész jó helyre szólt, mégpedig oda ahova kétszer támadott a Vegas így lehetőség nyílt látnom talán a legjobb, de legalább is a leglátványosabban játszó játékost akit én eddig láttam NHL pályán mégpedig Quinn Hughest a Canucks 43 számmal játszó bekkjét. Eszméletlen amit, ahogy, amennyit játszik ez a 24 éves srác. Messze a legtöbb jégidővel és csak szájtátva lehet nézni. Kistermetű, villámgyors, úgy olvassa a játékot hogy én senkit nem láttam, még így is 2+1 le is hozta a meccset. Ami szembetűnő volt még, 4:21-gyel a vége előtt már jószerivel senki nem maradt a nézőtéren, persze amikor hetente kétszer látsz ilyen játékosokat akkor el akarod kerülni a forgalmat. Még egy dolog volt rettenetesen szembeötlő mégpedig a szemét mennyisége amit az emberek a lelátón hagytak. Némi túlzással úgy nézett ki, hogy nem hoki meccs, hanem kaja csata volt az elmúlt két és fél órában. Ugye az aréna nagyon közel van a Striphez egész pontosan a New York és a MGM Park között és hatalmas élmény este a meccs után kisétálni a neon fénnyel elárasztott utcára és belevetni magad a vegasi éjszakába.
Az élménybeszámolót köszönjük Nagy Mikinek.

