A finnországi túra utolsó állomása Kouvola, ami szintén egy Lahtihoz mérhető kisebb városka. A vasútállomástól gyalogosan és busszal is meg lehet közelíteni a csarnokot. Kouvola is szintén azért került bele az utazásba, mivel Galló Vilmos ekkor még itt játszott. Gallónak ez volt az első Svédországon kívüli szezonja. A Lumon Arenára azt kell, hogy mondjam az egyik legjobban berendezett csarnok, amivel eddig találkoztam. Szuvenírbolt a bejárat mellett közvetlenül, a büfék az összes lépcső mentén, illetve a leghátsó sorok mögött a közlekedő mellett végig. A bemelegítés során Galló integetéssel jelezte, hogy észrevette rajtam a magyar válogatott mezt, ám sajnos találkozni nem sikerült vele, mivel a mérkőzés után a válogatott szünet okán a magyarországi hazatérésre készülődött. A mérkőzés az előző napi Pelicans – Tappara mérkőzéshez képest egy kicsivel lassabb ütemű volt, ám panaszra így sem lehetett ok. A KooKoo hiába tett meg mindent, a sors úgy akarta, hogy semmi ne jöjjön össze ezen az estén, mert gól nélkül kellett a jégről távozniuk. A három finnországi jégkorongmérkőzést összegezve igencsak megérte elutazni, mert remek mérkőzéseket lehetett látni, a keserű szájízt egyedül az adta, hogy mindhárom mérkőzésen a hazai csapat vereséget szenvedett. Noha Finnország nem számított már akkor sem olcsónak, de a jegyárak ekkor még az elviselhető 20-30 euro között mozogtak, mely a színvonalhoz képest még akár olcsónak is nevezhető.
DGábor87
