2019. januárjában egy jó barátommal utaztunk Pozsonyba, hogy találkozzunk a közös felvidéki barátunkkal. Természetesen az volt a cél, hogy egy KHL-es mérkőzést tekintsünk meg. Az Ondrej Nepela csarnokban rendezték meg a mérkőzést, melyet több tömegközlekedési eszközzel is el lehet érni. Mi városnézést és alapozó sörözést követően gyalogosan közelítettük meg. A csarnok aljában az utcáról elérhető több étterem és a szuvenír bolt is, ahol korong és bögre vásárlása is megtörtént. A mérkőzés kezdete előtte 1 órával ahogy megnyitották a csarnokot igyekeztünk bejutni ám ekkor jött a nagy pofon. A biztonsági őrök meghallva magyar hangunkat a korábbiakhoz képest hangnemet váltva mindenbe belekötöttek. A táskáinkat kinyitva nem csak a fényképezőgépet, de a bögrét és a korongot sem engedték bevinni a csarnokba. Azonban csomagmegőrző sem található egy 10 000 fős létesítményben, ami szerintem elkeserítő. A biztonsági őrök „kedves” javaslata az volt, hogy menjek le az egyik étterembe és kunyeráljam ki tőlük a csomagom megőrzését, mert ők bizony így nem engednek be és az sem érdekli őket, ha bukom a jegy árát. Ha egyedül lettem volna akkor biztosan kihagytam volna meccset és az arcukba dobom a széttépett jegyet, ám mivel barátokkal voltam, jött a hirtelen gondolat. Egyetlen normális esély van a meccs megtekintésére. Rohamtempóban irány vissza a szállásra, melyet tovább nehezített a meginduló szakadó hóesés. Egy 55 perces erőltetett tempóban végrehajtott sétával megjártuk oda-vissza és épp a meccskezdés előtt elfoglaltuk a helyünket. A csarnok belső elrendezése és az ülések minősége azt kell mondjam, hogy az eddigi csarnokok alapján az egyik legkiemelkedőbb. Mindezt teljesen ellensúlyozta a meccs minősége. Január közepéről lévén szó, a KHL alapszakasz lassan a végéhez közeledett és a Dinamo Minsk illetve a Slovan Bratislava a két utolsó csapat volt a nyugati főcsoportban, a rájátszás elérésének mindennemű esélye nélkül. A mérkőzés színvonala masszívan az Erste Liga színvonala alatti volt. Mindezek tükrében aztán lehet nem is baj, hogy nem készült egyetlen minőségi kép sem az egészről, de sajnálatos módon a biztonsági őrök túlkapása, a minősíthetetlen játékteljesítmény eléggé elgondolkoztatja az embert, hogy valaha oda vissza akarjon menni.
DGábor87
DGábor87! Köszi a beszámolót!
Legközelebb, ha a közelben lesz KHL meccs, akkor jobban időzítsd, mert egy éles meccsen gondolom nem az Erste színvonalát sírnád vissza. Ettől még irigyellek az élményért, még ha akadt benne negatív is.
F.
Lesznek még beszámolók és köztük van egy másik KHL-es mérkőzés is. Igen nem a legjobban sikerült az időzítés, meg a körítés sem, de megesik az ilyen. Szerencsére ez volt az egyetlen helyszín eddig ahol ilyen jellegű negatív élményekkel gazdagodtam.
Érdekesen olvastam a beszámolódat… Mi ezidáig kétszer voltunk ebben a csarnokban.
Először egy Slovan – Dinamo Moszkva KHL alapszakasz meccsen. Még nagyon a szezon elején voltunk, közel teltház, viszonylag sok orosz szurkoló is kilátogatott (éppen felettünk ültek.)
Másodszor a szlovák VB-n, a Cseh – Kanada elődöntőn. Mondanom sem kell teltház, remek hangulat.
És itt szeretném elmondani a lényeget, amiért írtam. Viszonylag hamar kiderült, hogy magyarok vagyunk (szintén a beléptetésnél). MINDKÉTSZER -abban a pillanatban- azonnal segítőkész hangnemre váltottak. A secu, a büfések, stb. Egytől-egyig mindenki (előbbre engedtek, segítettek). És akár mennyire hihetetlen, ezt minden irónia nélkül írom. Sőt, a Slovan – Dinamo Moszkva még rettentő közel volt a dunaszerdahelyi-foci blamához (amikor a rohamrendőrök válogatás nélkül ütöttek mindenkit a hazai szektorban). Nagyon pozitívan értékeltük mindkettő szlovák kiruccanásunkat. Bármikor visszamennék!
Ennek én csak örülni tudok, hogy másnak nem volt ilyen rossz tapasztalata, mint nekem. Nyilván kicsit sarkos volt a megfogalmazásom a leírásban, hogy próbáljam átadni az akkori érzéseimet. A csarnokba is több belépési pont volt, meg évek alatt változhatott a biztonsági őrök összetétele is, így nem lehet konzekvensen levonni, hogy oda már pedig senki ne menjen, mert nem szeretik a magyarokat. Csak remélni tudom, hogy a jóakarat és kedves hozzáállás fennáll jelenleg is és a jövőben is, ami annál a két meccsnél volt tapasztalható.